1. fejezet 07. - Halálos ellenfél

Sziasztok. Elérkeztünk az első fejezet végéhez is, s remélem tetszett, amit eddig olvastatok. A következő részt és az újításokat szombatra [2014. 06. 21.] várhatjátok.
Amit szombatra ígérek - a soon tartalma:
- új design
- három új töredék a második fejezetből
- bővebb információ a blogról és rólam
- trailer
- új szereplők, szituációk
Valamit, ha kérhetném: írjátok meg nekem a válaszokat megjegyzsében ez alá a bejegyzés alá, lehetőleg névvel:

- Mi tetszett az olvasottakban? 

- Mit javasolsz? 

- Kivel jöjjön össze Keith?

- Szerintetek hogyan folytassam a történetet? [Természetesen nem fogom felhasználni az ötleteket, mert már megvannak a terveim hozzá. Kíváncsiságból kérdezem, s nektek (is) tetsző részeket fogok hozni a jövőben.] 

Eddig történtek 

Egy hirtelen pillanatban erőt vett magán, s a falhoz lökött. Fájdalmamban halk nyögés szaladt ki számon, és a földre estem. Bosszúállón néztem fel rá onnan, és kitartóan kapartam fel magam a piszkos padlóról. Ám akkor, a falhoz szorított karomnál fogva, s lassan a fegyverért nyúlt. A nyakamhoz készült szorítani. Őszintén bevallom, akkor már tényleg féltem. Egy-két könny szökött szemeimből, és vártam a csodára, mely sosem teljesül.

Szívem egyre hevesebben vert, s a rémület örök foglyává lettem. Lábaim remegtek, szemeimből a könnyek pedig egymás után szökdöstek meg. Éreztem, hogy közel a vég, és sose látom már Szikit, vagy Olivért, az apámat, ki cserbenhagyott, vagy anyát, kinek hírét sem hallottam kemény tíz évig.
   Töltényt töltött, előkészült a véget vető lövésnek. Lassú másodperceim hosszúra nyúltak. Patkányra nézve felvettem egy gúnyos mosolyt, mely jelezte, hogy sosem adom fel. S ő csak nézett rám, mint halálos kísértetre, ki gyermek korában ijesztgette. 

    Mutató ujja lassan közeledett a kis kallantyú felé. Éreztem, hogy a csövet erővel a nyakamhoz nyomta. Végül megtette. Lőtt, én pedig a következő másodpercekben zihálva, levegőért kapkodva földre rogytam. Nyakamból ömlött a vér, és tehetetlenül feküdtem.
    Utolsó pillanataimban még fél füllel hallottam a gonosz, vérfagyasztó kacajt, s az belefúltam az élet folyójába. 

    

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...