2. fejezet 04. - Mi történt?

Sziasztok. A sok részkihagyás után most újra visszatértem hozzátok a vakációmról. Ezt a részt sajnos egy napos elcsúszással tudtam csak hozni, remélem nem öltök meg érte. Ha tetszett, kérlek hagyjatok magatok után lábnyomot kommentben, kíváncsian várom a negatív véleményeket is! Ha új vagy, akkor oldalt ajánlom a feliratkozás gombot! ;) 

". . . szemébe krokodilkönnyek szöktek. . ."

Eddig történtek 

    Mikor mindez tudatomig hatolt nagyon elszomorodtam. Tudtam, hogy apámmal kell maradnom és támogatnom. Ez az egész hatalmas erőt adott.

   - Apa! - erőltettem magam halk, mégis érthető beszédre, s résnyire nyitottam szemeim. 

- Kislányom! - fülig ért a mosolya, közben öröm könnyeit hullatta.

***

   Az idő gyorsan telt. Az orvosok sürögtek forogtak körülöttem, a nap huszonnégy órájában vigyáztak rám. Az állapotom? Volt kritikus és volt, hogy már pár szót tudtam beszélni édesapámmal. Sziki egyszer se jött be hozzám,  mert tudta, ebben az időszakban bőven elég nekem apám nyugtató, szívmelengető társasága is. Ugyanakkor legbelül ugyanúgy magamnál voltam, gondolatmenetem pörgött, még ha egy picike mozdulatra is képtelen voltam. 

   Gyönyörűnek ígérkezett a tízedik napom, mikor végre Sziki jött be hozzám korán reggel. A nap sugarai be-bekukucskáltak a függöny árnyékán keresztül utat törve maguknak, s odakinn a madarak aranyos csivitelésbe kezdtek. Már-már nem voltam eszméletlen, csupán iszonyú mélyen aludtam. Az ajtó halk csapódására és nyikorgására kezdtem ébredezni. 

   - Édesem! - szólított kedvesen a maga rekedtes hangján; aztán helyet foglalt a még mindig az éjjeliszekrény előtt porosodó kis széken. 

   Fáradtan pislogtam kettőt, majd mikor felemeltem jobb kezem, hogy megdörzsöljem szemeim feszítő fájdalom mart nyakamba. Hirtelen sziszegtem fel rá, amitől Sziki szemébe krokodilkönnyek szöktek. Majd óvatosan letettem magam mellé, a fehér takaróra karomat, s éreztem, hogy a fiú finoman megfogja kezem. 

  - Sziki? - hangomon érezni lehetett a kimerültséget, melyet a félelemmel teli boldogság ötvöz. Szememet csupán résnyire bírtam nyitni a vakító fényesség miatt.

  - Igen? - ült mosoly arcára.

  - Szeretlek, nem akarlak elveszíteni - dadogtam halkan, s legszívesebben a karjaiba borultam volna. - Ugye. . . ugye te sem? - böktem ki nehezen a szavakat, melyekre a válasz hallatán megtudom, ő is szeret-e.

  - Dehogy! És nem is foglak. Én is szeretlek; mindennél jobban - kellő magabiztossága megnyugtatott.

  - Alig várom, hogy hazamehessek! - jelentettem ki reménykedőn.

  - A főorvos azt mondta, hogy amint javul az állapotod mehetsz. Még a napokban!

  - Komolyan? - kuncogtam boldogan, amennyire tudtam.

  - Persze; de pihenned kellesz! - tudtam, hogy aggódik értem.

  - Olivér jól van? - érdeklődtem a másik fiú után, aki végig ott volt Szikszai mellett.

  - Ő is félt téged, de egyébként jól van. Éppen. . . - Belekezdett valamibe, de elcsuklott a hangja. Érdekes, pont a lényeg előtt; gondoltam.

   - Éppen mi? - tudtam, hogy valamit nem akar elmondani. Ehhez már elég rég óta ismerem.

   - Mindegy, hagyjuk. Nem fontos - lehető legrosszabb kijelentés, amikor az ember ilyet kérdez valakitől. Tehát most tényleg lényegtelen az eset, vagy nagyon is rám tartozik, csak ilyen helyzetben nem akar felzaklatni.

   - Biztos nincs semmi baj? - kérdeztem utána, de erre csak rázta a fejét. - Rendben - sóhajtottam.

  Ekkor egy nővér jött be, reggelit hozott számomra. Nem volt több mint némi lekvár, egy kis vaj és egy szelet kenyér félbevágva, mindezekhez apu híres gyógyteája szolgált folyadékul.

   - Köszönöm! - néztem a lány felé, aki éppen az éjjeliszekrényre rakta le a kistányért.

   - Jaj, semmiség. Természetes dolog - mosolya őszinte volt, biztató.

   - Megkenjem? - kérdezte Peti a késért nyúlva.

   - Megköszönném. - Közben végig azon gondolkodtam, érdemes-e tovább nyaggatni Sziki, hogy elárulja végre, amibe belekezdett, s hogy vajon miért nem akarja elmondani. Olyan rémes lenne? Talán - gondoltam -, Olivér házasodni készül? Vagy ami még ennél is rosszabb, jelentkezett egy tehetségkutatóba, hogy hátha sikerül eladnia magát? NEM! Tudom már! A leendő Mrs. Patocska kisbabát vár, és olyan sokkot kapott a hír hallatán, hogy elment kocsival Angliába, de visszainduláskor a kocsija is megtudta mi van, aztán meg felrobbant. Oh, Keith, a te morbid fantáziád.
     Ekkor kizökkentem gondolatmenetemből, mivel Sziki éppen azon mesterkedett, hogy az ágyamat ülő helyzetbe állítsa. Először nem értettem, mire kell neki ez az egész.

    - Mond, hogy "Ááá"! - szólt, majd miután kitátottam számat egy darabka kenyeret tett bele.

    - Gáz, hogy így kell etetni engem - beszéltem teli szájjal, aztán lenyeltem. Erre Szikszai csak felnevetett, majd törte is a következő darabot.

     Eltartott olyan öt percig, amíg megreggeliztem, majd hosszú-hosszú csend vette kezdetét. De nem olyan kínos csend-fajta, hanem egészen más. Fülig érő szájjal néztük egymást, teljesen elvesztem tekintetében. Hirtelen telefoncsörgés törte meg a csendet. Sziki azonnal farmerkabátja zsebébe kapott, amikor megszólalt Olly Murs és Flo Rida Troumblemaker száma.

     - Ki az? - szokásomhoz híven kíváncsiskodtam.

     - Olivér. - Meghökkenve bámulta telefonját, majd füléhez emelte. - Igen? - szólt bele, s beszélgetni kezdett a vonal túlsóvégén lévő Olivérrel; már ha ő az. - Aha, értem. Mikor? - bizonyára egyből kapott rá választ. - Még nem, de nem sokára fog; majd megyek, most le kell tennem. Szia!
    Visszacsúsztatta nadrágja zsebébe a telefont, és felállt.
     - Hova mész? - érdeklődtem gyanúsítón.
     - Ömm. . . A srácokkal összefutunk ebéd előtt egy kajáldában, megbeszélni a dolgokat - vakarta meg a fejét egy érdekes mosoly kíséretében.
     - Oh, tényleg? - pislogva pillantottam el Sziki felől. - És milyen dolgokat? - összeharaptam a számat, úgy néztem újra rá.
     - Hát ömm. . . izé. . . A zenekarról.
     - Oké, menj csak. - Az ajtó irányába indult egy halk helló után. - De előtte lenne egy kérdésem! - S megfordult. 

      - Mi lenne az? - nézett mélyen a szemembe türelmetlen mosolyával, mintha azt hinné magáról, gondolatolvasó.
      - Ami előtt - tudod - idekerültem, az előtt mi történt? - faggattam a számomra már homályos eseményekről.