2. fejezet 01. - Valamit tenni kell

Hali! Itt is van a SOON-om első részlete, a többit is hozom nem sokára, de nem ígérem biztosra, hogy még ma jelentkezem, viszont igyekszem! ;) Na most aztán tényleg kíváncsi vagyok a komikra, mert a végén még fenyegetőznöm kellesz, hogy ennyi meg annyi komi után hozok csak érszt! :D 

"A szerencsések elfuthatnak, de a többiek halnak vagy ölnek"

Eddig történtek 

  Mutató ujja lassan közeledett a kis kallantyú felé. Éreztem, hogy a csövet erővel a nyakamhoz nyomta. Végül megtette. Lőtt, én pedig a következő másodpercekben zihálva, levegőért kapkodva földre rogytam. Nyakamból ömlött a vér, és tehetetlenül feküdtem.
    Utolsó pillanataimban még fél füllel hallottam a gonosz, vérfagyasztó kacajt, s az belefúltam az élet folyójába. 

***

   Nagy csend járta át az épületet. Minden jó gondolat feledésbe merült. Kivéve három srácot, kik óvatosan lopakodtak végig a folyosón. Bármi is történt volna, már ott nem volt menekvés. A szerencsések elfuthatnak, a többiek halnak vagy ölnek.

   Az idegen ember kezében tartotta pisztolyát, óvatosan lépdelt végig a falhoz simulva. A másik kettő pedig követte. Egyre közeledtek a hatalmas vasajtó felé, mely mögött hideg terem lapult, amely titkai nem kedveznek élő embernek. 

   Valami zaj szűrődött át a falakon. Valaki gonoszan, rettegetten nevetett. Majd csörgés-zörgés járta át a helyet, s a nesz az ajtó felől jött. Bizonyára Patkány akart kijönni, de valamiért visszacsukta a félig résnyire nyitott bejáratot.

   Azok hárman dermedten bámulták, mi lesz ebből.

   - Most mi lesz? - suttogott Olivér bizakodón.

   - Nem tudom - válaszolt Sziki halkan, mire haverja furán nézett rá, s legyintett.

    Vártak még mozdulatlanul egy-két percet, majd megtörték a csendességet.

   - Gyertek - szólt a vezér, s a másik irányba kezdett lassan menni.

   - Hova megyünk? - kérdezősködött megint a két fiú.

   - Fedezékbe. Túl veszélyes lenne itt várakozni, míg ők odabent vannak, s kitudja mikor jönnek ki - magyarázkodott gyorsan.

   - Nem úgy volt, hogy bármi áron megmentjük Keith-t? - aggodalmaskodott Sziki, miközben elindult tyúklépésekben a többiek után.

   - Nem tudod, kikkel van dolgunk - fordult felé az idegen férfi, s arcára félő szigorság ült. - Kemény bűnözők, akikkel nem tudunk csak úgy, fél kézzel elbánni. Előbb felderítjük a terepet, majd kimentjük. Keith erős lány... Tud magára vigyázni!

   - De, mi van ha... - félbeszakították.

   - Nincs de! Két perc az egész, nem lesz baj! - parancsolt rá a "főnöke", majd újra elindult.

   - Értettem - hajtotta le fejét búsan, de legbelül érezte, hogy nincs minden rendben.

   Pár másodperc után egy kis szertár ajtaja előtt állottak meg. Óvatosan benyitottak, s előbb Olivér, majd Peti ment be. A harmadik srác éppen követte volna őket, mikor léptek neszét hallotta. Egy őr lépett elő a folyosó végén.

   - Meneküljetek! - pillantott a fal mellett lévő fatákolmányra, s annak a végében lévő, rongyokkal fedett nyílásra. S bezárta őket, kitéve magát a veszélynek.

***

   Eközben valahol a belváros legmélyén, egy bérház ablakai pislákolva tekingettek ki álmosan az utcára, ahol lassacskán megkezdődött az éjjeli nyüzsgés. Odabent, két fiú készült éppen vacsorázni. Egyikük a nappaliban lévő kanapén heverészett, telefonozott. A barátja pedig éppen a konyhában sürgött forgott.

   - Francba! - dühöngött magában, s felállt.

   - Mi az? - kérdezősködött Benny, miközben egy nagy tál krumplipürét helyezett az asztal kellős közepére. 

   - Ugyan mi lenne? - Ya Ou idegesen járkált fel, s alá a nappali padlóján, miközben mobilját szorosan a füléhez tartotta.

   - Nem veszik fel? - pakolta sorba a tányérokat és evőeszközöket. 

   - Nem - miután egy újabb sikertelen híváson lett túl, mérgében az egyik fotelra dobta készüléket.

   - Mi történhetett? - ijedség ült Bence arcára.

   - Gőzöm sincs! - sóhajtott a másik. 

   - Akkor mi legyen? - kérdezte féltőn, aztán asztalhoz ült.

   - Hívni kellene a rendőröket - huppant le ő is ölbe tett kézzel, s a fejét vakarta. 

   - Ne feledd el, mit mondott Keith. Inkább hanyagoljuk... - mondta, majd enni kezdett. 

   - Valamit akkor is tennünk kell! - felállt, s mobiljáért ment.